Az orvosok régóta hangsúlyozzák, hogy a hasi típusú elhízás a legveszélyesebb, a miértekről viszont ritkán esik szó.
Zsigeri zsírok vagy más néven viszceláris zsírok mindenkiben vannak: a májat, a szívet, a veséket és a hasnyálmirigyet borítják be, ezzel védve őket a külső behatásokkal szemben. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, mekkora mennyiségben képeznek védőburkot. Ezek a típusú zsírok ugyanis jóval veszélyesebbek, mint a bőr alatti zsírpárnák. A zsigeri zsír hormonszerű anyagokat – például stresszhormont, gyulladási faktorokat – termel. Több ezer olyan molekula szabadul fel belőle, amelyek súlyos betegségeket okoznak – olyanokat, amelyek a halálok zöméért felelősek: stroke-ot, infarktust, rákot, kettes típusú cukorbetegséget.
Az életmódunk a felelős! Már gyerekkorban eldől?
Dr. Tóth Tamás szerint döntő jelentősége van annak, hogy az életünk első 2-3 évében mivel etettek minket, és kamaszkorunkban hogyan táplálkoztunk. Ez a két időszak ugyanis kiemelt jelentőségű a zsírsejtjeink szaporodása szempontjából. Amennyit ilyenkor felhalmozunk, egész életünkben elkísér minket, legfeljebb a méretük csökkenhet, a számuk csak nőhet. Ráadásul ezeknek a nagy része a hasüregben található, ezért ha felnőttként nehezen szabadulunk meg a hasi zsírunktól, abban a kora gyerekkori helytelen táplálkozásunk is szerepet játszhat.
Bár elsősorban a férfiakra jellemző a hasi típusú elhízás, most már a nőknél is egyre gyakoribb, főleg változókor után- mutat rá szakértőnk. A zsigeri zsírok ugyanis nemcsak hormonszerű anyagokat bocsátanak ki, hanem ők maguk is nagyon érzékenyek a hormonális változásokra. A túl sok stressz, az ülőmunka, a zsírban és finomított szénhidrátban gazdag táplálkozás, az alvás-és mozgáshiány mind olyan stresszfaktorok a szervezetünk számára, amelyek kedveznek a hasi zsírpárnák kialakulásának. “Amikor fiatalok vagyunk, még következmények nélkül éjszakázunk és zsigereljük ki a szervezetünket, de ha így élünk 10-20 éven keresztül, akkor az élet egy idő után benyújtja a számlát hasi elhízás, zsigeri zsírok formájában” – mondja dr. Tóth Tamás.
Sokszor nem is veszünk róla tudomást, hiszen a hasüregi zsír kezdetben nem látványos. Egy pici hasat könnyedén el lehet tüntetni egy jó szabású ruhával, senki nem fogja észrevenni. Vannak, akik teljesen normál testalkatúak, vagy akár még vékonyak is, és csak a hasukon van egy kis felesleg. Hiába nem tűnnek elhízottnak, a zsigeri zsír ártalmas hatásai őket is sújtják. – Már 5-6 kiló felesleg növeli a zsigeri zsírok okozta betegségek kockázatát – figyelmeztet az obezitológus.
A centi nem hazudik!
A mérleg és a testtömeg-index (BMI) semmilyen információt nem ad arról, hogy mennyi zsigeri zsír van a szervezetünkben. Annál beszédesebb viszont a centi. Ha megmérjük a derékbőségünket, azzal majdnem biztosan következtethetünk arra, túl sok-e a hasüregi zsírunk vagy sem. – Nőknél 80 cm, férfiaknál 90 centiméter fölötti érték már zsigeri zsír felhalmozódást jelent. Nagyon kockázatos, ha nőknél 89, férfiaknál 101 cm-nél is nagyobb a derékbőség. Aki az átlagnál magasabb, annál a derék-csípő arány lehet mérvadó: férfiaknál 0,9, nőknél 0,85 fölött kell arra gondolni, hogy probléma lehet a viszceláris zsírokkal.
Könnyen jön, könnyen megy!
A zsigeri zsírok felhalmozódása ellen nincs gyógyszer, viszont egy kis odafigyeléssel, életmódbeli változtatásokkal nagyon gyorsan megszabadulhatunk tőlük – sokkal gyorsabban, mint a bőr alatti zsírtól. – A hasunkra általában könnyebben hízunk, de könnyebben is adjuk le innen a kilókat. A viszcelláris zsíroknak ugyanis aktívabb a keringésük, jobban reagálnak a hormonális változásokra, és a zsírbontó enzimek is jobban hatnak rájuk. Főleg a könnyű, aerob mozgások csökkentik a mennyiségüket, mint például a futás, az úszás vagy a biciklizés. A táplálkozás is kulcsfontosságú: kerülni kell a gyorsan felszívódó, finomított szénhidrátokat és a túl sok zsírt, és jelentősen megnövelni a rostbevitelt. A rostok hatására ugyanis egyenletesen szívódnak fel a tápanyagok, így nem raktározzuk el őket zsírok formájában. Emellett fontos, hogy eleget aludjunk, és csökkentsük a stresszt.
Forrás: webbeteg.hu