Sokan ismerhetjük azt a kínzó érzést, amikor egy bizonyos ételt vagy ízt kívánunk kitartóan és a poklok poklát éljük meg, ha nem jutunk hozzá…:) Az érzés nem feltétlenül az ételről szól, inkább az azokban található ásványi anyagokról – ha valamit hiányol szervezetünk, agyunkkal közli: az olyan anyagokban gazdag ételeket kell fogyasztanunk.
Az első 2 részben már tárgyaltunk két népszerű ételfajta utáni sóvárgást, a mai bejegyzésben azoknak fogunk segíteni, akik leginkább a sós ételeket kívánják.
Amit kívánunk: só
Amit a szervezetünk hiányol: nátrium
A nátrium a szervezetben számtalan folyamatban vesz részt: folyadékháztartás szabályozása, izomműködés, idegrendszerben az ingerület átviteli folyamatok, sav-bázis egyensúly fenntartása, szénhidrát-és fehérje anyagcsere, ozmotikus nyomás fenntartása. Sajnos az ételek túlzott sózásával a szükséges mennyiség sokszorosával terheljük meg a szervezetünket, aminek ismert a keringésre gyakorolt káros hatása. Nyáron, a meleg hatására fokozódik a verejték kiválasztás. A fokozott izzadással jelentős mennyiségű nátriumsó távozik, melynek pótlására fokozott figyelmet kell fordítani.
Ha sós ételeket kívánunk, az egyértelműen annak a jele, hogy kevés nátriumot juttatunk a szervezetünkbe – ez általában dehidratáció után következik be, edzés, betegség vagy jelentős alkoholfogyasztás után.
A nátrium minden élelmiszerben megtalálható, akadálytalanul, igen könnyedén szívódik fel az ételekből és italokból. Felszívódásának egyetlen akadálya a túl sok kálium lehet, mert az kiürítheti a nátriumraktárakat. Amennyiben nátriumhiány alakul ki, az alábbi tünetek jelentkezhetnek: szédülés, étvágytalanság, emésztési zavar, izomgörcs, hányinger, szájszárazság, alacsony vérnyomás. A túl sok nátrium megemeli a vérnyomást, tehát növeli a keringési megbetegedések kialakulásának kockázatát.